"Mindenütt jó, de legjobb itthon! "

Egy ismerősöm nemzetközi árufuvarozással foglalkozik. Boldogan újságolta bővült a gépjármű parkja. Az utóbbi időben megnőtt az igény a nemzetközi költöztetésre, ahhoz pedig kamionra van szükség. Elgondolkodtam. Ennyien költöznek külföldre? Kis csend után, feltettem a kérdést hangosan is. A válasz: igen. A családunkban is van nemzetközi fuvarozó, tudom milyen komplikált dolog a fuvarszervezés. Az hogy kimegy az autó egy dolog, de ha vissza üresen jön, az komoly ráfizetés. Feltettem hát újra a kérdést. Megéri? A válasz nagyon meglepett: visszfuvar is van dögivel. Elmondta ugyanannyian költöznek ki, mint amennyien költöznek haza. 

Elgondolkodtam. 

B.A.Z megye, Miskolc, miről vagyunk híresek? Vidék, munkalehetőség one. 

Pedig ez nem így van. Naponta osztom a Facebookon az ismerőseim által kínált állás lehetőségeket. Mikor újra találkozunk megkérdezem sikerült-e munkatársat találni? Hetek, hónapok telnek úgy el, hogy jelentkező sincs, vagy ha van az mesebeli fizetési igénnyel áll elő, hozzá 0 munkakedvvel. Sok pénzért szeretne semmit csinálni. 

Nem értem! Most akkor, hogy is van ez? Munka akkor mégiscsak lenne, de nem akar dolgozni senki? 

Gyakran hallom, be se adom a jelentkezést 1,2,3 diplomám van, nem gondolod, hogy 300ezer alatt elmegyek geccsolni? Hogy Én 8 órát dolgozzak? Kizárt dolog! 

Nincs is ezzel semmi gond, igaza van! A szülei sokat költöttek azokra a diplomákra. Na de akkor miért is megy ki külföldre mosogatni, felszolgálni, szobát takarítani? Ott már nem számít a sok diploma, ott már csak az anyagiak vonzóak? Ezt is megértem. Na de milyen áron??? 

A haza látogatók mindegyikétől ugyanazt hallom: A szállás a legdrágább, hogy olcsóbban megússzuk 5-en 6-an lakunk egy házba, jobb esetben 2 fürdő WC. De mindegy is, keveset vagyok a lakásba. Nagyon sokat dolgozom 14-16 órát egy nap. Pihenni sincs idő, nemhogy szórakozni. De ha idő lenne is, nincs rá pénz, tudod odakint mindennek duplája az ára. Ha félre akarok tenni, inkább nem megyek sehová. Barátaim nincsenek, odakint a magyar fúrja egymást, nem segíti. Megnézem mit iszok, mit eszek, minél kevesebbet költsek. Fodrász, kozmetika, manikűr kizárt dolog, azt csak itthon, kint megfizethetetlen. 

Látom mikor haza jönnek, lefogyva, a fáradtságtól meggyötörve. Igényes emberek (voltak míg itthon éltek) lenőtt hajjal, lenőtt (vagy már rég nincs) körömmel érkeznek. A félretett pénz nagy része elmegy az utazásokra. Mert ugye a családot és a barátokat nem pótolja semmi!!!! A másik fele elmegy az ajándékokra. Mert ugye külföldről, több százezres keresettel, üres kézzel, csak nem jövünk haza!!! 

Aztán itthon van pár napot, fodrász, kozmetika, köröm, első a rég elfeledett igényes külső. Mindenkit látni akar, utazik ide-oda fáradtabban megy vissza, mint ahogy megérkezett. 

/Persze Én is ismerek olyat, akinek bejött a külföldi munka, házat, autót vett, vagy ki is költözött. De sajnos ilyen nagyon kevés van! A kivételek pedig mindig erősíti a szabályokat!/

Megéri? Vagy mit ér a pénz? 

Az egyik ismerősömmel papírt ragadtunk. Én is Ő is számoltunk, osztozunk, szoroztunk, bevétel, kiadás, költségek. Ő külföldön dolgozik, Én itthon. Ő is sokat dolgozik, Én is. Mire a végére értünk kiderült egy fillérrel sem keres többet mint Én. 

Én viszont azt csinálom amit szeretek, sokat dolgozom, de imádom, jól keresek, nem vagyok csóró magyarnak titulálva nap mint nap, minden szabadidőmet a gyerekeimmel és a barátaimmal töltöm, nem kuporgatok, nem éhezek, rendszeresen járok fodrászhoz, kozmetikushoz (körmöshöz nem kell, szép is lenne) járok szórakozni, nem lakom idegen emberekkel, van otthonom, van autóm, van családom az év minden egyes napján. 

Az Én gyermekeim ebben nőttek fel. Tőlem mindig azt látták, hosszú kitartó munkának mindíg megvan az eredménye. 

Lehet itthon pénzt keresni csak dolgozni kell! 

Nem is vágyik egyikőjük sem külföldre.

Ilyen és ehhez hasonló témák vloggban anitavilaga